Egy nyári délutánon elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk az Eperrel. Mindenki emlékszik a nagyi lekvárjára. Nohát mi egészen másképpen gondoltuk. Chutney-t akartunk eperből, eperrel. Nem voltak trükkjeink, nem néztünk recepteket "a Zinternetről". Egyszerűen csak magunknak szerettünk volna valami olyat, amit elő tudunk venni a kamrából, ha éhesen érkezik a vendégsereg, valami különlegeset.

Összeszedtünk minden fűszert, amit szeretünk, és csak álltunk felette percekig, hogyan is legyen, mi legyen a domináns, merre vigyenek az ízek. A harmadik percben a bátorság és a merészség győzött, mindenki a maga módján elkezdte a fazékban főzni az áhított chutneyt. Menta, bazsalikom, zsálya, curry... Az alapja mindegyiknek hagymás, és csak a fűszerezésben tér el.

Gyönyörű dolog vegyíteni az ízeket spontán, érzésből, merészséggel. Olyan dolgok születnek, olyan ízek robbannak, melyeket nem lehet egy bolt polcáról leemelni. 

A kamrában még vannak üvegek. Őrzik az ízeket. Érnek. Zamatuk egyre erősebb. 

Ha van kedved, kövess minket a Facebookon

https://www.facebook.com/815Vacsorabar/