15 éve járok oide. Már mindenki ismer. Kicsit bele is szoktam szürkülni, és már csak azokhoz megyek oda, akiknél mindig vásárolok. Megvan a menet is. Először a "szalonnás néni". Itt a fokhagymás sült császár elképesztően finom, aztán a magos rozskenyér, utána az a hely, ahol a paradicsomot és a gyümölcsöket veszem. Végül egy olyan néni, aki hajnalban még a földeken dolgozik. A keze érdes, és földes. Neki elhiszem, hogy bio, hogy Ő dolgozott vele. Nagyon ritka sajnos, hogy a saját terményüket, termékeküket árulják a piacok nagy részén. Én mindig igyekeztem megtalálni ezeket az embereket. Valahogy úgy érzem, az az "igazi". A Bosnyák téri piacnak is megvan a maga hangulata. Az a fajta nyüzsgés, a rohanó forgatag, itt nem lehet lassan andalogni. Menni, menni kell, mert elsodornak. Ez néha kicsit zavarni is szokott, mert nem lehet gondolkodni, hiszen jönnek a "lökdösődők".De az a szalonna... Az a kenyér... És a házi tyúk -ha nem jutottunk el valamilyen tanyára érte.